Megesik. Minden családban.

Ültünk az asztalnál, jó volt a kedvem, beszélgettem. Egyszer csak látom, hogy az asztal túloldalán a Nő kedvesen felnevet, kissé odahajolva az Én Emberemhez. Nem hallom, miről beszélnek, de látom, hogy mindkettő mosolyog. Aztán a Nő pimaszul megpöcköli az Én Emberemnek az orrát a mutatóujjával, Ő erre a nyakába nyúl, és végighúzza a kezét rajta. A Nő élvezi. Még beszélnek hozzám, de figyelni nem tudok, fél szemem Rajtuk. Nevetnek, nevetnek, nevetnek. A Nő kipirult arccal közel-közelhajol az Én Emberemhez, aztán pajkosan a mutatóujjával mintha rendre intené az Én Emberemet, mire Ő megragadja azt, és két tenyere közé fogja. Erre a Nő nevet, kihúzza a kezét az Emberem kezei közül, feláll, az Én Emberem mögé áll és valamit súg a fülébe. Aztán elmegy. Az Én Emberem még elérte, odapacskolt egyet a Nő hátsójára, majd felállt és utánaeredt. Na ez már több a soknál, véget vetek a flörtnek!

“Julcsi, gyere, segíts leszedni az asztalt!”



4 hozzászólás ehhez “Féltékenység”

  • Marika írta:

    De jóóó! 😀
    Gondoltam, hogy valami hasonló lesz a vége,és most mégis itt vigyorgok, mint a tejbetök. 😀
    Fel is olvasom az én Emberemnek! :)))

  • Marietta írta:

    Csak köszönöm… nagyon, mindent! A stílusodat, a bátorságodat, az őszinteségedet, a pillanatokat, a hangulatot, az emlékeket…

  • tejbenbajban írta:

    Marika, nap mint nap meg kell élnem ezt… És még van egy Ágink is…

  • tejbenbajban írta:

    Marietta, ez nagyon jólesett… Én is köszönöm! 🙂

Hozzászólás írása