Vasaltam. Vártam Apácskát, kiment úgy nyolc körül zenélni. Vágytam már rá, hogy jöjjön, beszéljünk, ne csak telefonon a munkaidőből lopva, meg vacsi közben két iskolai vagy ovis élménybeszámoló között félmondatokban.

Késő volt már, amikor bejött, örültem, bár már fáradt voltam ahhoz, hogy kimutassam. Épp a Ridikül kezdődött az m1-en, Jakupcsek beszélgetős műsora. Nagyon szeretem, őt is, a műsorát is. Apácska lezuppant a babzsákba, ölébe vett egy csiptetős szárítót, hogy a száradt alsóneműket leszedje róla – enyhítvén a lelkiismeret-furdalását, hogy itt hagyott az esti műszakra magamra. Főcímzene közben arra gondoltam, hogy már késő van ahhoz, hogy bármiről is érdemben beszélni tudjunk, úgyis mindjárt elmegy zuhanyozni és aludni. No de! Bemondták a mai beszélgetés témáját: a férfi és a nő. Felcsillant a szemem, jelentőségteljesen felnéztem a vasalásból, szemöldökömet felhúzva, erre ő is. No, ez érinti Apácskát is, engem is, Kettőnket, tök jó téma, hogy a másnapi korán kelés ellenére egy picivel még tovább maradjon ébren és tegyünk még hozzá a témához egymás között is. Közben mondták a beszélgetőpartnerek gondolatait és a végén a nagy kérdést, amire a beszélgetés végére választ szeretnének kapni: “Más nyelvet beszélnek a nők és mást a férfiak? Vagy csak bizonyos helyzetekben, közegekben más a nyelvük?” Erre Apácska, vállat megvonva, a lehető legtermészetesebb módon: “Egyszerű. A nők beszélnek, mi nem”, majd fölállt, elment zuhanyozni és lefeküdt.

Ennyi.

a


2 hozzászólás ehhez “A férfi és a nő”

Hozzászólás írása