Kicsit túlsültek a Márton-napunkra készült linzerek. Morogtam, miért nem figyeltem jobban, miért kellett a napilapba beleolvasni.

Hat hibája lett Marcinknak a matek röpdoliban. “Mi a túró miatt rontottad el? Hányas lesz így?”

Ági mostanában csak úgy eszik, ha közben lefoglaljuk játékkal. Bosszantó, hogy a cél érdekében lemondunk a nyugodt ebédünkről is, azon kell agyalni, mi legyen a következő, amit pakolhat, nyitogathat, nézegethet.

“Juj, már megint mennyi sarat behoztatok! Miért nem vettétek le a cipőtöket már a bejáratnál???”

Megint veszekednek. Hihetetlen, hogy mennyire tudják egymást piszkálni, csupán annyival, hogy Palkó a mutatóujjával oldalba böki Julcsit, ami aztán olyan lavinát indít el, aminek ránk zúdulása végén egyszer egyik sír, másszor másik. Mit sír? Ordít!

“Újra szivárog a csap mellett a víz!” Morgolódik Apácska, miután már az évek során körülbelül tízszer szerelte meg a csaptelepet.

És akkor történik valami, ami ráébreszt, hogy kit érdekel, ha kicsit barna a süti alja, ha így is nagyon finom. Ha négyes lesz a felmérő, hát, Istenem, majd a következőnél jobban figyel. Ági is megtanul majd egyedül enni, egy embert sem ismerek, akit még mindig játszva etet az anyukája. A sár meg össze lesz söpörve, annyi baj legyen. A tesók közti veszekedés meg mindennapos, mondhatni normális, legalább megtanulják a konfliktuskezelést. A csap tizenegyedszer is meg lesz szerelve, maximum már vízvezetékszerelőt hívunk.

Mert ilyenkor, amikor történik valami, rádöbbenünk, hogy hálásak lehetünk azért, hogy egészségesen égettük meg a sütit, egészségesen írta Marci a négyest, egészségesen etetjük Ágit a könyvét lapozgatva neki, egészségesen söpröm össze a sarat, egészségesen szekálják a gyerekek egymást, egészségesen szereli Apácska a csapot.

Kérlek, ha úgy gondolod, mondj egy imát azért a családért, amelyik a szívemhez nagyon közel áll, és ahol történik ez a valami, ami észhez térít, hogy ne legyünk elégedetlenek, ha a nagy kincs, az Egészség a mienk.

a


Hozzászólás írása