Valamikor a kilencvenes évek végén drága jó Rena barátnőmmel sétáltunk haza moziból. Az Evitát néztük meg, Madonnával címszerepben. Rena kéretlenül is elemezte a filmet, hogy micsoda szimbolikus volt az egész, főleg, ahogy Evita a lifttel a magasba, férje fölé emelkedett, és hogyan vette át a főszerepet az ország vezetésében. És hogy milyen katartikus élménye volt neki a történet kiteljesedése, mennyire megérte elmenni megnézni.

Ezek jutottak ma eszembe úgy hat körül. Mert ugyanúgy katarzist éltem át én is. Emelkedett hangulatba kerültem, úgy érzem, megváltozott az életem, ahhoz való viszonyulásom. Földöntúli öröm töltött el, ugyanis teljesen váratlanul, tervezetlenül – de talán ezért van ekkora hatása az egésznek rám -, kitakarítottam a konyhát.

Egy kissé prózainak tűnhet ez a fajta katarzis, de aki kicsit is empatikusan viseltetik felém, megért. A konyhatakarítás a háziasszonyok rémálma. Az apró kis tárolók lerakodása, a nagyobbak elemelése, egymásra kupacolása, hogy aztán utána letörölhessük a helyükön jobb esetben a port, rosszabb esetben a főzés gőzének és a pornak a keverékét. Szortírozni a zeg-zugokba rejtett majd-a-helyére-kerül-dolgokat, kidobni azokat a cuccokat, amelyeket még évekkel ezelőtt azért vettünk meg, mert különösen hasznosnak találtunk, de aztán nem használtuk azóta sem, maximum az ismerősöknek ajánlgatjuk, hogy így meg úgy mennyire nélkülözhetetlen. A sütőtakarításra normál esetben külön napot célszerű szánni, így jár az, aki a mindennapos használat után elhanyagolja az alapos lemosást.

No, de ma, lendületem  nem fogyván, meg sem álltam az első elégedett sóhajomig úgy hét körül. Lábam a sok helyben toporgástól leszakad, de az élmény kifejezhetetlen szavakban. Főleg, hogy két katarzis a katarzisban élményem is volt, amikor is az derült ki, hogy a gáztűzhely gombjai levehetők, külön-külön lemoshatók! A másik meg, hogy olyan műveletek, mint például a lámpabúra letakarítása vagy a hűtőszekrény félrehúzása – amelyek más alkalmakkor mindig elmaradtak, mert kifogytam a szuflából, az időből, a képességből, hogy egyszerre több dologra tudok koncentrálni, és másnapra hagytam, majd persze végleg elmaradt – szintén belefértek a napba.

Úgyhogy készülünk. Készülünk az Ünnepre, tisztítjuk házunkat, és közben gondolatban lelkünket is.

a


2 hozzászólás ehhez “Katarzis”

  • fémmegmunkálási melléktermék írta:

    2046 James keresztnevű rockzenészt találtam. Addig örülj, amíg Peti csak Hetfield-et hallgatja! 🙂

  • tejbenbajban írta:

    😀 Rákerestél? 😀 Nem is Te lennél! 😀

Hozzászólás írása