Ma reggel elaludtunk. Így 30 percbe kellett beleférnie minden szokásosnak, plusz még Marci házijának befejezésének és Julcsi ünneplőszoknya öltögetésének is. Mondanom sem kell, higgadtan nem ment semmi. Kapkodós, ideges volt a készülődés, még észhez sem tért senki, kóvályogva próbáltuk tenni a dolgunkat. Az eredmény se lett tökéletes: gyerekek akkor indultak az iskolába, amikor már ott kellett volna lenniük, az ünneplő szoknya hiába lett megvarrva, a kopogós cipővel együtt itthon maradt, meg persze Marci matekházija is hiányzott. Gyorsan megbeszéltük, hogy ebben az esetben mi a teendő, meg hogy majd megyünk az ünnepségre, fejükbe húztam a sapkát, sálat a nyakukra és távpuszival útnak indítottam őket a szokásos “inkább késsetek el, minthogy valami baj érjen titeket” mondattal, és becsuktam mögöttük az ajtót. Apácskával együtt fellélegeztünk, és leültünk reggelizni, hogy aztán kezdődjön a napi teendők sora, míg aztán végre az oviban ülünk Palkó ünnepségén. Csöndben ettük a vajas kalácsot, most Ágit sem kellett evés közben szórakoztatni. Gondolatban az oviban jártam, milyen szeretetteljes az ünnepi gyertyagyújtás mindig, könnyeket csal a szemembe. Napokkal előbb elhozza a karácsony üzenetét, és kell is a lenyugvás, hogy aztán Szentestéig a véghajrát még kibírjuk testtel-lélekkel. Már elképzeltem, hogy Palkó hozza a fa alól az ajándékokat, megint meg kell vele beszélni, hogy azokat nem szabad hazahozni, azokkal majd ezentúl az oviban lehet játszani. Áginak is nagyon fog tetszeni a gyerekek között, tátott szájjal nézi majd idén már a díszes fenyőt. Olyan megható még a gyerekekkel minden, ők még hisznek a titkos csodában, az angyalok eljöttében, a rejtélyes ajándékozásban.

A nagy csöndben egyszer csak azt mondja Apácska, nem tudván, hogy én milyen magasságokban járok gondolatban:

– Tegnap találtam egy sajtot. A szobában.

Az áhítatból hatalmas sebességgel huppantam a gyerekes családok reális életébe, és akkora röhögésben (khm, tényleg az volt) törtem ki, hogy még Ági is csatlakozott. Légvételkor gyorsan megkérdeztem, hogy ugye nem Medve sajt – de igen -, egy következő légvételkor hogy ugye nem papír nélkül – de igen -, a következőkor meg hogy ugye nem a szőnyegen, – csak félig.

Ennyit akkor a nyugodt, felemelő ünnepi készülődésről…

a


Hozzászólás írása