13 évvel ezelőtt nagyon hideg volt. Hiába vettem fel sok-sok réteg ruhát, nem segített. Talán mert mindegyik darab fekete volt.

A karácsonyra szánt ajándékai, a melegítőnadrág és a festékkészlet a rejtekhelyen várta az ünnepi ruháját. Soha nem lettek aztán becsomagolva.

Ahogy múlik az idő, egyre inkább érzem a hiányát. Ahogy újra és újra eljön az adventi idő vége, egyre inkább fájnak az emlékek. Ahogy érek, egyre inkább tudom, mennyire fontos lenne így felnőtten egy Apa. Mennyire fontos lenne Ő.

De tudom, érzem, hogy velünk van, minden nap. Julcsi rajzos-festős ügyességében, Marci humorában, öcsém szemöldökében, a gyerekek zeneszeretetében és ritmusérzékében és van, hogy a tekintetükben. Ahogy múlnak az évek, a negyedik adventi gyertyaláng egyre inkább az Ő emlékének táncol.

a


Hozzászólás írása