Régen volt Julka, mostanában többnyire Julcsi, vidámabb kedvemben nekem Julis, Julis-Maris, ha mérges vagyok, Júlia. Apácskának – nehezen írom le – Banya.
Én nem is tudom, mikor és hogyan lett abból a sötéthajú, vágott szemű babából ekkora és ilyen szép nagylány. Tavaly ilyenkor még az oviba vitte a szülinapi tortáját, egy hete pedig már megkapta első bizonyítványát is. Minden szép és jó benne.
Szereti az iskolát. A ceruzát még görcsösen fogja, szorítja a nyakánál, alig kap levegőt, csak hogy minél szebb betűket kanyarintson. Számolásnál a figyelmetlensége miatt szokott téveszteni, de most épp az a kedvenc tantárgya. Persze a rajz után. Gyönyörűen, színesen, kifejezően rajzol, kitölti a lapot. Minden rajzán szerepel a kunkori sugaras napocska, ami persze mosolyog. Amit nem szeret, mert nem tud rajzolni, az az emberalak.
Szereti a majonézt. Ha majonézes kenyér lenne naponta a tízórai, azt se bánná. Annál jobban csak a ‘finomit’ szereti, ahogy ő elnevezte. Ebbe beletartozik minden nasi, főleg az édes fajta. Most már le merem írni, hogy kisebb korában simán el lehetett volna csábítani és rabolni egy szem savanyúcukorral.
Ha látja, hogy rossz kedvem van, lesi, hol és miben segíthet. Megelőzi a kérésemet. Amúgy is gyakran jön és kérdezi, tud-e valamit segíteni a konyhában. Krumplit pucol, tojásfehérjét ver fel, paníroz. Viszont ha hívom és épp nincs kedve, no akkor megy a ‘NEM!’, meg a ‘Mindig én!’ A mosogatógép-kirakodásnál mindig ezt csinálja. Azt utálja. Tiszta anyja…
Sajnos nem zavarja a rendetlenség. Az asztala sokszor nem látszik a rajta szétszórt színesceruzáktól, telerajzolt kicsi és nagy cetliktől, kosárfonott, fa- és műanyagtárolóktól, papírlyukasztóktól és ollóktól. Viszont ha felhívom rá a figyelmét, gyorsan és szépen rendet rak, mindent eltakarít, többnyire besöpri a fiókba.
Szereti körülvenni magát a babáival és a plüssállataival. Lehetőleg mind a hatvannyolccal. Arra ügyel, hogy még melléjük férjen az ágyba.
Ha Apácska is olyan kedvében van, véget nem érő flörtölésbe kezdenek. Julcsi Apácska ölében nevetgél, viccesen társalognak.
Szerintem tanító néni lesz. Sokszor tanítja öccsét is erre-arra, összeadásra vagy görkorizni. Egyik nap felháborodva jött haza. Mondta, hogy neki kellett az egyik osztálytársának segítenie, ha lemaradt. Éreztem, hogy valójában ennek örül, és amikor rákérdeztem, kiderült, hogy tényleg: fülig futott a szája bólogatás közben.
Utálja a pókokat. A konyhában ezért nem ül a pókoktól veszélyeztetett fal melletti székre.
Amikor Ágival játszik, mintha magamat látnám. Ennél jobban nem másolhatná le a hanglejtésemet, hívogatásomat, hozzáértésemet. Mindig figyel rá, bátran rá lehet bízni.
Kedvenc játéka a baba, még mindig. Szárítók és székek közé és fölé plédeket feszít, csíptet és beköltözik a bunkiba. Viszi magával az épp aktuálisan szeretett babáját, no meg a különféle ajándéktáskákba vagy kosarába tett ezt-azt, és berendezi a lakhelyét.
Ha jó a téma, sok a mesélnivaló, mondja, mondja, mondja. Akár a telefonba is. Fél órán át. Tiszta anyja.
Sokszor mókamester és szeret szerepelni is. Szűk családi körben profin formázza meg az orvos, a tanár vagy akár a gonosz mostoha alakját. Aztán jókat nevet magán.
A legfőbb szeretetnyelve az ajándékozás. Még sokszor az is mindegy, hogy mit, csak adhasson. Ebből következik, hogy kapni is szeret. Azt azért már nem várja el, hogy a tesói szülinapján ő is kapjon valamit, de az első kérdései között van, hogy neki mikor is lesz a név- vagy a szülinapja.
A pörgős szoknya és kopogós cipő stabil kedvenc, de kezd nem mindegy lenni, mit vesz fel. A nagylányosodását jelzi, hogy már van közös fülbevalónk, sálunk és táskánk.
Sokszor elvarázsolt, mesevilágban él. Hisz a tündérekben, boszorkányokban, manókban, törpékben, óriásokban, sárkányokban és a ravasz rókában. Elképesztő a fantáziája. Éppúgy, mint a memóriája. Mindenféle különösebb emlékeztetőjel nélkül visszaidézi, hogy 4 éve hol vettem a pénztárcámat, mit mondott a portás néni a tavalyelőtti nyaraláskor és hogy hova tettem tavaly karácsonykor az ajtódíszt.
8 éve ilyenkor utoljára feküdtem le a születése előtt aludni. Már nagyon vártam Őt. A hosszú, hideg januárt azóta az ő születésnapja teszi boldoggá.

a


2 hozzászólás ehhez “Júlia”

Hozzászólás írása