Egy ajándék legyen olyan, aminek örül az ünnepelt. Az sem baj, ha a szülei is örülnek neki. No meg az sem, ha az ajándékozónak is hasznára válik.

Marci szeretett olvasni. Megtanulta a betűket és olvasott. Vicceket, a megyei lap Garfield képregényeit, fiús kísérletezős könyveket. Aztán beiratkozott az osztályfőnöke segítségével az iskola könyvtárába, és hetente hozta-vitte, olvasta a könyveket. Nem mondom, hogy több száz oldalas regényeket, de rendszeresen olvasott. Aztán jött az első kötelező olvasmány. Azóta hiába próbáltam rábeszélni a félbehagyott jutalomkönyvre, meg a barátjától kölcsönkapott regényre tele képekkel.
Ez az állapot így tovább nem maradhat, éppen elég lesz majd, ha kamaszkorában keres magának valami “menőbb” elfoglaltságot az olvasás helyett. Így egyik este feltűnően félrevontam a többiektől, hogy érezze, amit mondani fogok neki, az csakis rá, az elsőszülöttünkre tartozik.
– Figyelj, Marci! – néztem mélyen a szemébe. – Nemsokára itt van Julcsi szülinapja. Elsős lett, megtanult olvasni, és valami ehhez méltó ajándékra gondoltam, amit te adhatnál neki.
Összeráncolta szemöldökét és kérdőn nézett rám.
– Arra gondoltam, hogy mivel te vagy a bátyja, a nagyfiú, aki már sok könyvet elolvasott, tagja vagy a könyvtárnak is, Julcsi meg talán még azt sem tudja, hogy hol van, szóval szerintem nagyon örülne, hogy elvinnéd oda és segítenél neki beiratkozni. Aztán a polcokon megmutathatnád, honnan szoktad azokat az olvasólétrás könyveket választani, azokat te is nagyon szeretted, biztosan neki is tetszeni fog.
Az első reakciója természetesen a kiskamaszos “jaj, neee”, “nem akaroooom” volt. De tudtam, hogy ez csak a felszín, és alatta már elképzelte, hogy igenis büszkén fogja felkísérni a könyvtárba a húgát. Így aztán nem kezdtem rábeszélni, hanem rövidre zárva azt mondtam neki, hogy nézze meg a faliújságon a könyvtári nyitva tartást.
Másnap mindketten nagy örömmel, büszkén jöttek haza, mutatták a kölcsönzött könyveket, és azóta takarodó után többször kell rájuk nyitnunk az ajtót, hogy aznapra már hagyják abba az olvasást.
Nem hiába, ha célt akarunk érni, tudnunk kell, hogyan és mikor tálalunk a férfiaknak dolgokat, akár 10, akár 37 évesről van szó.

a


2 hozzászólás ehhez “Két-három légy egy csapásra”

Hozzászólás írása