“Boldog baba!” – mondja mindig Apácska, mikor belefeledkezik a kislánya mozdulataiba, rácsodálkozik a mosolyára már csecsemőkora óta. Hozzáteszi, hogy megvan mindene, ami egy gyereknek kellhet.

Valóban boldog. S azzal, hogy van három nagyobb tesója, és egy már tapasztaltabb szülőpár mellette, remélem, még annál is több mindene van, mint amennyit gondolunk, hogy van.

Nézzük csak, miben más az élete, mint Marcié, az első gyermekünké volt!

A tesóinak köszönhetően már jóval korábban nézett mesét, mint ők. Még 6 éven felülieknek valót is. Csokit sem a 2. szülinapján kezdtük kínálgatni neki, hanem már tavaly húsvétkor kellett neki való alternatívát kitalálni a béke kedvéért. Ezek éppen nem kifejezetten az ő érdekeit szolgálják, de tények. A nagyoktól elles és elsajátít egy rakás hasznos dolgot, úgymint konfliktusgenerálás, -fokozás és jó esetben -kezelés, saját érdekei érvényesítése hiszti, dac, kiáltás, duzzogás és toporzékolás eszközeivel, nonfiguratív építmények összerakása legóból, késhasználat, papucs ill. szandál nélkül rohangálás, mosollyal felnőttek lábról leszedése. Már megtörtént a görkorcsolya kipróbálása is, 36-os a 23-as lábra, míg Marcinál még 7 évesen is azon gondolkodtunk, vajon nem korai-e még.

A sokat megért szüleinek köszönhetően a tevékenységek sokkal szabadabb gyakorlása megengedett. Az egyedül kézmosás, a csúszdázás, a lépcsőzés, a homokos kézzel almarágcsálás vagy a lisztezés. Az eltelt évek során az őrangyalok nagy bizalmat vívtak ki maguknak bennünk, ezt ők azzal hálálják meg, hogy ha elrebegünk egy imát, hogy ‘jaj, csak most ne pillants félre, drága őrangyal!’, ők csakis azt figyelik, hogy Ágica a csúszda megfelelő fokára megfelelő lábbal és mozdulattal lépjen fel, kirándulás közben épp csak annyira menjen a tópart szélére, hogy bele ne csúszhasson vagy kézmosás közben a magasító sámliról mellé ne lépjen. Ezt a bizalmat Ági is érzi, ő maga felé is. Nagy kacarászva csúszik le, élvezi a csapból folyó vizet és belemerülve játszik Kifli kutyánkkal is. Tesóin kipróbált nevelési és helyzetkezelési módszereket, pl. hisztihárítás, vigasztalás esés után, matekhármas-értékelés, már szelektálva tudjuk nála alkalmazni, és ebből mindkét fél csak profitálhat.

Amúgy haláli egy csaj, csuda dolgokat tud kitalálni. A sörpadon húzódzkodva hason csúszik, az erdőben kirándulás közben elkezd rőzsét gyűjteni a kezébe, a játék olajsütő tetejét kinyitja és ráülve végzi a nagydolgát.

Nagyon bátor. Amit a tesói tudnak, azt gondolja, ő is. Patakon egy ugrással átkelni, egyedül lépcsőzni s közben egy doboz sütit egyensúlyozni, fára mászni. Erről annyira meg van győződve, hogy teljesen kiborul, ha véletlenül meg akarjuk fogni a kezét, és nagy eséllyel toporzékoló hiszti alakul ki, vagy egy esés, hacsak nem sikerül időben az őrangyal-igénybevétel.

Ha zenét hall, a fenekét jobbra-balra riszálja, fülig ér a szája – lehet ez Palya Bea, Bon Jovi vagy Taize-i énekek. Magyar gyerekdaloknál viszont ül a babzsákban és nézi, figyeli az erősítőn ugráló zöld fényt és füleli a zenét. Ugyanígy nagyon belemerülve szeret könyvet nézegetni. El-elidőz azoknál az oldalaknál, amelyeken babát lát, ha síró babát, akkor főleg. Nézi, nézi, nézi, s ha a közelben vagyunk, mondja is, hogy “csí, csí, csí”, majd mutatja is, hogy sír – összehúzza a szemét és kettőt szipog hozzá.

Nagyon szeret licsipocsizni, Bogyó és Babócát nézni akár könyvben, akár dvd-ről, szereti, ha a nagyok beveszik a játékba, mindegyik más fajtába: Palkó hancúrozik az ágyon vele, Marcival nagyokat nevetnek, Marci konkrétan bolondot csinál belőle pl. fejére dob egy alsónadrágot (…), Julcsival gondoskodó anyukásat játszanak, tolják egymás mellett a babakocsijukat.

Ő Ágink, a kétéves. A legkisebb, legédesebb családtag, a legártatlanabb és alvásban a legkivételezettebb – még mindig velünk alszik, cserébe egyre többször hagy engem éjszakákat átaludni.

a


Hozzászólás írása