2014. április archívum

Ha egy anya egy nap reggel fél 7-től este fél 8-ig nincs otthon, s apára marad minden, ami máskor anya feladata – kivéve a főzést, reggeli- és tízóraikészítést illetve a gyerekek ruháinak kiválasztását, bevásárlólista írását, mert ezt anya előző nap éjjel megcsinálja – akkor egy csomó mindenre fény derül.

Például apa is tud orrot szívni porszívóval. Meg (kevésbé tartós) frizurát alkotni a lányoknak. A leevett ruha helyett képes előkeresni csereruhát. Pontosítom: képes előkeresni a megfelelő csereruhát, tehát nem ünnepit, nem elmenőset,  hanem a célnak megfelelő, egyszerű otthoni játszóruhát. Lazán el tudja altatni a kétévest.

Aztán az is kiderül, hogy a gyerekek apával gyorsabbak, mert szófogadóbbak. Például anyával egy egységnyi idő alatt egyszer bírnak elkészülni suliba indulósra, apával szintén egy egységnyi idő alatt akár háromszor is el tudnának. Bőven jut idő nyugodtan (!) reggelizni, fogat mosni, csevegni erről-arról, megnézni még egy rövid mesét is.

Délután annak is fültanúja lehet az anya, amikor hazatelefonál, hogy csak könnyedén nevetgélnek a vonal másik végén, a réges-régi kétkazettás magnóval szórakoznak leckeíró időben, este aztán kiderül, hogy a házi már 4-kor, átlagban másfél órával korábban készen volt. Sőt, egy nappal később az is kiderül, hogy egyik gyerek még előre is dolgozott, mert véletlenül kitöltött plusz 3 feladatot matekból. Míg anya távol volt és ő apával tanult.

Hazaérkezéskor újabb dolgokat tapasztal meg anya. Hogy a legnagyobbnak hiányzott a legjobban, és örül, hogy végre itthon van. És hogy a nagylány tud erősen, sokatmondóan ölelni, nemcsak úgy, mint ahogy a cica – érdekből dörgölődni. És az is világos lett számára, hogy a legkisebb magasról tesz rá, hogy anya előkerült.

 

 

 

a