Én egyetlen kedvenc nagyfiam 10 esztendős lett! Mielőtt bárki felhördülne, mégis hogy képzelem ezt a kivételezést, gyorsan leszögezem, hogy abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy van nekem egyetlen kedvenc nagylányom, egyetlen kedvenc kisfiam, egyetlen kedvenc kislányom is. Ezekkel a megszólításokkal hazugság nélkül tudok nekik hízelegni úgy, hogy könnyedén leveszem őket a lábukról.

Csupa-csupa szép és jó dolgokat szeretnék ide lejegyezni, mert van bőven, amivel szívemet, lelkemet melengeti ez a 10 éves kiskamasz. Természetesen bele tudnék bonyolódni kevésbé kellemes oldalának az elemzésébe, meg abba, hogy mindez hova vezethető vissza, mi lehet az oka. Az ilyen elemzéseknek az a vége mindig, hogy az segít, hogy csupán szeressem ezt a gyereket és tudjam be a közelgő viharos kamaszkor előszelének az udvariatlanságát, gyerekességét, eszetlen viselkedését.

Marci, kicsi Marci! Elsőszülöttként próbára teszel minket, mi pedig, akik veled érünk először oda a gyereknevelés útkereszteződéseihez, próbára teszünk téged. Ez az út rögös, de örömteli.

Mert látjuk, hogy kinyitod a szemed a világra, észreveszed, minek lehet örülni. Fáradtan autózunk hazafelé, és felhívod a figyelmünket, hogy micsoda szép az út a ráhullott hófehér virágszirmoktól, és hogy nyugatra nézve a naplemente pirosra festi a bárányfelhőket is. Betegen orvoshoz sétálva rám pisszegsz, hogy nini, ott egy feketerigó, lelassítunk, és amikor a kismadár felénk fordítja a fejét, integetsz neki egyet.

Mert élvezzük, hogy a zene benned van, citerázásodtól zengve felvidul a ház, és vacsoraidőben nem tetszik, ha a szájdobolásodat le szeretnénk állítani, pedig, tudod, a kettő egyszerre nem megy.

Mert szeretjük, ha magadtól értelmes, építő elfoglaltságot találsz. Az öt angyalkáért kapott kis Rubik-kockával leülsz a gép elé, és videó alapján próbálod kirakni a hat oldalát. Meg leülsz Marika mamánál a cd-lejátszó mellé, és végighallgatod az István, a király rockoperát.

Mert büszkék vagyunk rád, hogy jól tanulsz, hogy okos vagy, és tudjuk, hogy a „nem érdekel” kijelentéseid belül az ellentétjét jelentik. Törekedsz a jobbra és tisztában vagy a feladataiddal.

Mert jó látni, hogy követed apád példáját. Nem maradhatsz ki a bütyköléseiből, átveszed a mintáját a szorgalomban, füvet nyírsz, szívesen segítesz a munkájában, igaz, sokszor a házi feladat helyett…

Mert bírom, hogy ha jókedved van, ha duzzogsz, ha bosszantani akarod a tesókat, ha cseresznyét ennél és éppen érik is, fogod magad, felmászol a cseresznyefára és elfoglalod a kedvenc ágat, és nézelődsz, kiengeded a gőzt, csemegézel.

Mert meg tudsz minket nevettetni, érted a viccet, veszed a lapot és nem tudod kihagyni a magaslabdákat sem. Nagyon jó a humorod! Ahogy mondtam már neked, az örsötökben, ha lenne még ilyen, te lennél a mókamester.

Mert még engeded magad szeretni, bár már meg szoktam kérdezni utcán, suliban, hogy adhatok-e puszit, de még furán nézel rám, hogy ezt most miért kérdeztem és igen a válaszod. A zugszeretgetések ideje tehát még odébb van, de közeleg, érzem, mert már nem férsz el a fél vállamon, hanem lógnak rólam hosszú karjaid és lábaid, ha az ölembe fészkeled magadat.

Mert tudom, hogy azért nem ismered fel az alapvető szükségleteidet, hogy ennél pár falatot, vagy jólesne egy pohár víz, vagy álmos vagy, mert tudod, hogy én úgyis itt vagyok neked, és örülök, hogy adhatok enned, kínálhatlak vízzel és gyorsan ágyba terelhetlek. Örülök, hogy engeded, hogy gondoskodjam rólad.

Mert lenyűgözöl, ahogy szereted a lányokat, elsős korodtól szerelmes vagy. Mosolygok, amikor meséled, hogy két és fél év után lett egy vetélytársad, kitartóan küzdöttél vele a lánykáért szkanderral, ajándékokkal, öleléssel (!), de aztán feladtad, ahogy te mondtad, hm, gondoltál egyet, és már mást szeretsz.

Drága egyetlen kedvenc nagyfiam! Isten éltessen sokáig! Köszönjük, hogy vagy nekünk!

 

 

a


2 hozzászólás ehhez “Márton”

Hozzászólás írása