Édes kicsi lányom!

Szeretem, amikor mosolyogsz. Minél vidámabb vagy, annál boldogabb vagyok én is. Viszont minél szélesebbre fut a szád, annál inkább látszik az alsó ajkadon egy fehér csíkocska. Egyre inkább úgy látom, hogy ez örök  nyoma lesz egy balesetnek.

Majdnem két éves voltál, este volt, mindenki pizsamában már. Lámpaoltás előtti utolsó játék zajlott: Marci az ágyunkon, te az ágyunknak tolt kiságyadban. Az örök játékot, a kukucskálást játszottátok. Marci a párnák közül bukkant néha fel, te pedig a kiságyban guggoltál, majd felpattantál, fogva a kiságy rácsát felül és hangosan kacagtál, ahogy megpillantottátok egymást a bátyáddal. Így ment perceken át, Marci párnák mögé, majd párnák elé, te guggolsz, majd kikukkantasz a rácsok felett. Jó volt hallani a hangos nevetést, hiába volt már ideje aludni, hagytuk, termelődjenek a boldogság hormonok.

Mindig nehéz megtalálni azt a pontot, ahol abba kell hagyni valamit, hogy aztán csak a jó emlékek maradhassanak meg. Akkor sem sikerült megállítani a játékot időben, mert egyszerre már csak a heves sírásodat hallottuk és az ömlő vért láttuk. Ahogy a rácsot fogva hirtelen le akartál guggolni, az álladat beütötted a rács tetejébe, a szád összecsukódott nagy erővel, és a felső metszőfogad nagyon mélyen belevágódott az alsó ajkadba. Nagyon-nagyon sírtál, mélybordón vérzett , cicin vigasztalódtál és aludtál el.

Nektek, gyerekeknek feleannyi idő alatt gyógyulnak a sebeitek: már másnap megnyugodtam, hogy nem indultunk a sebészetre varratni, gyönyörűen összehúzódott. Viszont majd fogják kérdezni, hogy Ági néni, mi az a fehér csík a száján? Hát akkor el tudod mondani, hogy Marci bátyáddal egy jót játszottatok.

 

a


Hozzászólás írása