Ma misén, amikor Ági megnézegette már mind az öt könyvet, amit magunkkal vittünk, meg a táskámban talált dínóval is kisétálta magát, és már az izgalmas perselyezésen is túl voltunk, de még a varázslatos csengetős úrfelmutatás messze volt még, elő akartam készíteni a kekszet, amit a végső nyugtatásra szántam. Kétségbeesve állapítottam meg, hogy otthon felejtettem. Ági combocskáját simogatva reménykedtem, hogy majd megszáll a kreativitás a következő unatkazó nyüsszögésig és segítségével végig tudjuk hallgatni a szentmisét megadó menekülés nélkül. Ahogy simogattam, Ági mozdulatlanul ült. Rájöttem, hogy az ünneplős harisnya alatt szúnyogcsípéseket ér a simogatásom. S ez jó neki. Megnyugodva simiztem tovább a lábát, így kitartottunk a hátra lévő tizenöt percre.

Plébános úr elbocsátása után hálát adtam a szúnyogokért. Tudtam én, hogy Isten minden teremtményének van értelme, s örülök, hogy a szúnyogéra ráleltem. A kullancsét még kutatnom kell.

a


Hozzászólás írása