Marci táborba készült. Az elutazás reggelén lázasan csomagoltam, magyaráztam, mit hova teszek, no és hogy miért. Csak reméltem, hogy figyel rám, néha kértem, hogy szóljon már vissza, értett-e engem. Akkor bólogatott, aztán futott játszani egyet Ágival, mint akit igazából nem is érdekel az egész dolog. Majd amikor hívtam, hogy készítse oda a fejlámpáját is, szaladt és kereste elő a komód első fiókjából. Letette mellém a székre és azt kérdezte:

– Anya, amikor odaérünk, még ott maradsz egy kicsit?

– Picit. Míg kipakoljuk a cuccodat.

– Aha. Mondjuk 5 percig?

– Igen, körülbelül.

– Jó. Akkor tennél még kétszer ennyi dolgot? Akkor kétszer 5 percig maradnál még ott velem.

No, kibújt a szög a zsákból.

a


Hozzászólás írása