2014. július archívum

Apácska hajnali negyed 5-kor fog kelni, vele én is. Elkészítem neki a 6 szendvicset, hátizsákjába teszem, vizet és croissant-t hozzá. Boldogan fogok reggelit készíteni neki, derűsen elbeszélgetünk majd közben. Míg megeszi, én meg fogom inni a kávémat. 4.50-kor dudálni fog Feri, ekkor jól megölelgetem majd, csók a szájára, aztán kikísérem. Ötödikként fog beülni az autóba, vidáman, de meghatódva fogok nekik integetni.

Ők visszaintegetnek, és Apácska majd ír egy sms-t édesanyjának, hogy elindultak. Győrben találkozni fognak a többiekkel, megbeszélik még az útvonalat, elosztják a walkie-talkie-kat és nekivágnak az útnak. A felénél meg fognak állni, Apácska megeszik két szendvicset és nasinak egy croissant-t, a sofőrök lehúznak egy kávét, az ülésük mellé pedig egy üveg kólát készítenek. Apácska be fogja kenni az egy hete sérült vállát gyógykenőccsel, belemasszírozza. Majd tovább fognak indulni, miután küldtek sms-t haza.

Még mielőtt beérnének Prágába, ellátogatnak a csonttemplomba. Mindenki tátott szájjal járja végig a helyet, ahol minden emberi koponyából és csontokból áll, még a csillárok is, készítenek egy csomó fényképet, majd mivel már tűkön ülnek, izgatottan indulnak tovább. Prágában könnyedén odatalálnak a kinézett parkolóba, válogatnak a parkolóhelyek közül, sikerül a legjobb helyeket kiválasztani. Gyorsan feltérképezik azt a városrészt, gyönyörködnek egy kicsit, majd beülnek egy kocsmába megkóstolni a híres cseh sört, esznek mellé valami finomat ebéd gyanánt.

Időben felkerekednek majd, hogy ne csak a parkolóban találjanak maguknak jó helyet, de a stadionban is. Sok-sok rockertesóval találkoznak, egy közös tulajdonságuk van: a metál az életük! Jó összetartozni, ez a kapocs mintha régi barátokká varázsolná őket arra az estére. Nagyon jó lesz az előzenekar, de az utolsó számoknál Apácska is alig várja, hogy a főszereplő is színpadra lépjen. És igen, az a pillanat is el fog jönni. Nagy dobpergés, füttyögés, éljenzés, és a metál ősei, a Metallica megkezdi a tavaly ősz óta várva várt koncertjét. Apácska és a barátai nagyon jól fognak szórakozni, hogy így, finoman fogalmazzak. Lesz pogó, meg hedbengelés, de mindenki szelíden, egymást védve teszi mindezt. Apácska különösen vigyázni fog a vállára, hogy ne essen vissza a gyógyulásban. Mind a tízen együtt tudnak maradni, és még vizet is tudnak kortyolni közben. A végén háromszor fogják visszatapsolni a bandát, ami nagyon megható, még a kemény(nek tűnő) Apácska is elérzékenyül, hogy talán utoljára látja őket élőben színpadon, ki tudja, útra kelnek-e még a rocklegenda együttes tagjai.

Lassan kiáramlik aztán a tömeg a stadionból, Apácskáék el fognak blattyogni az autókig, megosztva egymással az élményeiket. Mindenki telefonál haza, Apácska nekem, anyukájának sms-t küld. Majd lecserélik a vizesre izzadt pólókat, megesznek pár szendvicset, Apácska croissant-t is, iszik sok vizet hozzá, a sofőrök bedobnak egy kávét, majd be fogják osztani, ki ki után fog vezetni hazafelé, míg a többiek pihennek. Félúton megállnak, kinyújtóznak, felfrissítik magukat, Apácska bekeni a vállát a kenőccsel. Továbbindulnak.

A magyar határ felé közeledve már pirkadni fog, mindenki éberen várja a hazaérkezést. Beszélgetve érnek Győrbe, elköszönnek egymástól, kezet ráznak és már csak 30 kilóméter. Kis falunkban Feri sorban ki fogja tenni az utasait, Apácska bejön, lenyom egy csókot, lezuhanyzik, és lefekszünk aludni.

a

Fekszünk a sátorban, én a jobb oldalamon, előttem Palkó, mögöttem Marci. Fiús sátorozás van ma, majd Apácska fog csatlakozni hozzájuk, de most épp még hajat mos, addig Palkót elaltatom. Már nehezedik a szempillája, húzza a szemhéját lefelé, közben simogatja a jobb karomat. Igen, mert neki nem az az altatás, hogy mi cirógatjuk, simogatjuk álomba, hanem ő minket. Egyszer csak Marci átkarol. Érzem hosszú karját, egészen átéri a derekamat, csontos, izmos. Hátranézek, rám vigyorog, örömmel, szeretettel. Kópéság és cinkosság is van benne: ő is tudja, hogy Palkó kis átverés áldozata, ha elalszik, én lelépek, és Apácska csak később fog közéjük feküdni. De Marcinak már szabad ezt tudni, tisztában van vele, hogy ez amolyan felnőtt megoldás, enyhe füllentés, vagyis inkább okos fogalmazás. Így úgy történik minden, hogy mindenkinek jó legyen – Palkónak is jó, hiszen legmélyebb álmában nem fogja észrevenni, hogy nincs felnőtt mellette.

Marci már valóban nagy. Érzem a kemény, csontos ujjait, a hosszú alkarját, ahogy végigsimítom. Elképzelem, hogy szinte végigéri ő is a sátrat, és az is eszembe jut, hogy már teljesen rábízom, hogy ő maga állapítsa meg, kell-e még egy pulcsi rá éjszakára a sátorba vagy sem. Gondoskodóan készített a sátorba papírzsepit és elemlámpát, sőt, leleményesen az egyiket a sátor vázának találkozásánál felakasztotta, így jó kis “csillár” ad a sátorban fényt.

Ahogy Palkó egyre egyenletesebben szuszog, ahogy Marci keze és az enyém összekulcsolódik, azon gondolkodom, milyen kicsi volt ő is egyszer. Végigveszek pár emlékezetes eseményt. Amikor esténként kitartóan sírdogált, később élvezettel ette a lereszelt almát, meg amikor végre mászni kezdett, na meg amikor elkezdte mondani, hogy elmeeent, mármint a vonat, amikor fehérre váltott a jelzőlámpa, meg aztán amikor édesen az újszülött Julcsihoz hajolt.

Most meg itt van, őrizni fogja öccsét, míg nem jön apa.  A nagyfiú.

a