Apácska hosszúhétvégézett. Nem wellness-szállodában, hanem dolgozni ment Komáromba, és hogy az egész napos munka után ne fárasszák magukat utazással, és ne kelljen pár óra alvással hajnali fél ötkor megint útra kelniük, inkább elfogadták a munkaadó ajánlatát, és ott aludtak.

Szombaton reggel elmondtam a gyerekeknek a hétvégi programot, benne ezzel a kellemetlen hírrel. Többször megkérdezték estig, aztán másnap is, hogy apa mikor jön haza. Vasárnap este már többször adtam nekik puszit, visszaküldtem a szobájukba őket, a végén már fogyatkozó türelemmel. Ágival végre bebújtunk az ágyba, amikor egyszer csak megint hallom, hogy nyitódik a gyerekszoba ajtaja. Marci jelent meg a szobánkban:

– Anya, ha megjön apa, mondd neki, hogy jöjjön be, mert meg akarom ölelgetni. Azért két nap sok idő ám.

Éppen olvadozni kezdtem, amikor hozzátette:

– Ha izgi meg elfoglalom magam, akkor nem hiányzik senki annyira, de…..

Kikerekedhettek a szemeim, hogy na akkor ez azt jelenti, hogy velem unalmas volt a hétvége, mert itt mintha észbe kapott volna, félbehagyta a mondatot, és elhagyta a szobát.

 

 



Hozzászólás írása