2015. április archívum

Reggel ébresztéskor izgulhatok, a négyből hármat milyen kedvében lelem. A két nagy mindig morci, mindig még álmos, mindig morog, mindig ellenkezik, mindig csítit, hogy ne énekeljek. Áginál valóban izgulhatok, kipihenve találom-e és nevet-e, miután kinyílik a szemecskéje, vagy megzavarom-e egy rózsaszín álmát, és üt, vág, rúg, ordít.

De Palkó. Palkó más. Ő mosolyog, már amikor meghallja az első jóreggeltemet. Lassú mozdulatokkal nyújtózkodik. Óvatosan nyitja a szemét,  közben kinyúl a takaró alól, és ha elég közel hajolok, megsimizi az arcomat és átöleli a nyakamat. Mosolyog és mosolyog. Amint már lát is, nemcsak néz a reggeli fényben, örül a kikészített ruháknak, ujjong, hogy a kedvence, meg hogy Eszter néni kedvence is egyben. Mosolyog és mosolyog. Fölpattan, öltözik, bár, ha kérdem, szeretne-e baba lenni, sokszor mondja, hogy igen, és akkor öltöztetem. Mindenét nyújtja és dugja, ahova kell, gyorsan, vidáman. És a lényeg, hogy mindig!

Öröm ébreszteni. Bearanyozza a reggelemet. Na, Palkóban bízom a holnapi hétfői hétkezdésnél…