2015. június archívum

…teljesen hülyét magamból?

Péntek esténként Julcsit visszük lovagolni. Tegnap, mivel nem tudtam a faluban bevásárolni, nem figyeltük az ügetését, hanem beugrottunk a nagy gazdaságos áruházba megvenni a hétvégére valót.

30 fok volt, az autóban 45 fok. Piros lámpát kaptunk, sok autó volt előttünk, sokan mennek haza, vagy vásárolni. Mindenki türelmetlen, figyelmetlen a meleg miatt. Épp ezért történt egy koccanás a szemünk láttára, így már nemcsak a piros miatt, de a baleset miatt is várni kellett a hőségben. Szólt a rádió, hátul csönd volt, Ági se, Palkó se mukkant meg. Hátrapillantottam a visszapillantó-tükörben és látom, hogy Palkó bágyadtan néz ki az ablakon. Gondoltam, felrázom.

– Hahó!

Palkó rögtön figyelt, és ő is meglátott a tükörben, pillanatok alatt fülig ért a szája. Kihasználva a jó kis ütemes zenét elkezdtem “táncolni”. Mivel csak a tükörben látott, a fejemmel táncoltam, grimaszoltam, szemöldökömet húzkodtam fel s le, fejemet ingattam jobbra-balra, aztán a kezeimet a fejem mellé téve revűtáncosokhoz hasonlóan legyezőként megráztam, majd ütemesen tapsoltam az arcom előtt. Palkó, mondanom sem kell, kuncogott, Ági is meghallotta, már csupán Palkó kacajától ő is nevetett. Gyorsan eltelt így az a pár perc, és zöld lett a lámpa, az előttünk levő autók sofőrjei is megbeszélték a koccanásukat. Elindult a sor. Hirtelen a mögöttünk levő autó minket kikerülve balról mellénk hajtott, majd mind a négy utasa felém fordulva jelelt az ismert mozdulatokkal, ami arra utalt, hogy mi a bajom, nem vagyok normális, mit kötekedek. Kellett pár másodperc, mire leesett, hogy végignézhették a táncikálásomat a tükörben, s mivel a magas üléstámláktól a gyerekeket nem láthatták, gondolhatták, hogy nincs jobb dolgom, mint őket szórakoztatni.

Most lehet hangosan röhögni.