2015. szeptember archívum

– Marciiii!!! – kiáltok többedszer neki túlkiabálva az elektromos gitárt, hogy ő a soros a fürdőben.
– Várj egy kicsit, zenét írok!

– Palkó, edd meg a kenyérhéjat is!
– Hhhjhaaajh, de nehéz napom van….

– Rendben. Akkor ha nincs több kérdés, idejöhet mindenki, aki ki szeretné próbálni az alapmozdulatokat – invitálta a megjelenteket a hastáncbemutató végén az edző.
Palkó odasúgja:
– Anyaaa, nem baj, ha én most nem megyek oda?
Mosolyogva ráztam a fejem neki, s aztán a próbaedzés alatt elképzeltem, ahogy Palkó is ott áll a lelkes csípőrázó, kezüket kecsesen oldalra tartó lányok között a rázókendőjében, balerinacipőjében spiccre állítva a lábfejét.

Vannak alkalmak, amikor úgy jön ki, hogy a cipőt egyik-másik gyereknek nélküle veszem meg. Pfú, anya, más színű nem volt?, meg hogy egy kicsit szűk, vigyük vissza. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy gyerek nélkül nem veszek cipőt.

Legközelebb elviszem a gyereket is. Ne adj Isten, többet is. Mikormegyünkmár, fájafejem, fájahasam, mingyáelalszok, milyenboltbamegyünkmég, jóleszezcsakmennyünkmá. Ilyenkor megfogadom, hogy gyerekkel soha többé nem vásárolok.

Most ez utóbbinál tartok.