— De jó nektek, Kriszta, még van kicsi a családban! – mondta egy barátnőm, akinek a legkisebbje nem sokkal nagyobb a mi  legkisebbünknél. Nem értettem. Aztán elgondolkodtam, milyen gyorsan változnak a gyerekek.

Jó nekünk, igen. Ágica pihe-puha, pisze-pösze, édi-bédi. Különösen jó esténként végül az ágyába feküdni vele, miután végeztünk Marci töri leckéjének az átismétlésével, meg Julcsi hangosolvasásával. Ági ágyában aztán van összebújás, hajba túrás illetve ciciszeretgetés (nem múlik észrevétlenül Ági 3 évig való szoptatása…), aztán jön Boribon, meg Maszatka, Bogyó és Babóca. Aztán kéri, hogy “anyukiiii, mondd el a Piroskááááát”, majd ha végeztem, “anyukiiii, énekelj!”. Ezek után van, hogy elalszom vele, és mikor felébredek, vagy éjfél körül, vagy hajnali háromkor, megyek a saját hideg ágyamba. De nem szomorkodom másodmagammal ott sokáig, mert tudom, hogy nemsokára megjelenik. Hozza a takaróját, párnáját és az aktuálisan kedvenc cencijét. Rosszabb esetben kiabál, “anyaaaa, anyuuuuu, anyuuukiiiiii!”, kitartóan még egyszer, “anyaaaaaa”, ha nem kétségbeesetten teszi ezt, akkor nem rémálomból riadt, és nem szomjas, nem pisilnie kell, hanem egyszerűen segítséget kér, hogy átcipelje a takaróját, párnáit, a cencijeit a plüssnyuszitól kezdve a legóautón át a rózsaszín gyöngysoráig mindet. Mivel nem akarok sok időt ébren maradni, nem próbálom meg lebeszélni, dünnyögve összeölelem őket, Ágit szóban sürgetem, gyeregyeregyeregyeregyere, majd befekszünk az ágyunkba, Ági az udvartartásával középre és alszunk tovább. Reggel jó úgy ébredni, hogy bal oldalon a telefonom sürget, hogy keljek, jobb oldalon Ági szuszogása vonz, hogy bújjak vele egy közös takaró alá, húzzam magamhoz, szagoljak a hajába, és csak szeressem.

Most múlik pontosan… Ezekben a napokban múlik ez az időszak. Ezen a héten nem jött. Kivéve egyszer, mikor Apácska már munkába indult, felébredt rá Ági, és akkor kérte Apuuut, hogy hozza át hozzám. Ezen kívül minden reggel a Négyet a gyerekszobában ugyanazzal a jóreggelttel köszöntöttem, és nem a nappaliban kapcsoltam zenét, hogy mindkét szobában hallják, ahogy eddig volt, elég volt Marci cd-lejátszóján indítani egy cédét, mert ott helyben mindenki hallotta. Kicsit visszaidézzem a múló napokat, igaz, én már ruhában, de befeküdtem Ági mellé, és ahogy szuszogott, egy közös takaró alá bújtam vele, magamhoz húztam, beleszagoltam a hajába és szerettem.



2 hozzászólás ehhez “Kicsi?”

Hozzászólás írása