Tegnap felkerült az adventi naptárunk a konyhai boltívre: minden napra egy szaloncukorba bújtatott finomi, vagyis édesség, nasi van, amiért érdemes reggel gyorsabban kipattanni az ágyból. Csak akkor bontható ki a kis csomag, ha már mindenki felöltözve ott van. Előre megegyezünk, ki keresi ki az aznapit, ki veszi le, ki bontja ki és ki osztja meg a csokit, nápolyit, cukrot – mert általában egy darab van belőle, és negyedelni kell. Megenni reggeli után szabad.
A finomságért cserébe jótettet kértek az angyalok a levelükben. Minden nap kiválasztunk valakit, akire különösen figyelünk aznap, akinek segítünk, akire ráhangolódunk, akivel kedvesek vagyunk. Egy ilyen jótettet mindegyikünk minden este lerajzol: egy írólapot 6 részre osztunk, mindenki a saját rubrikájába örökíti meg az aznapi kiemelt cselekedetet. A rajzot a levett szaloncukor helyére csiptetjük.
A mai rajzolás közben a gyerekeknek nehéz volt találni rajzolni valót. Beszéltünk arról, hogy holnap sokkal jobban figyeljenek oda az angyalok kérésére. Palkó mondta is felcsillanó szemekkel:
– Anya, eldöntöttem, hogy holnap nem fogok szekálni egy pajtásomat se.
– Mert szoktad őket piszkálni? – vontam kérdőre.
– Neeem – tisztázni akarta magát, vagyis azt gondoltam. Aztán hozzátette:
– Neem, csak bántani.

Jó kis rajzok születnek. Vicces és örömteli lesz majd karácsonykor, vagy majd évek múltán visszanézni őket.

a


Hozzászólás írása