Ági bele akar kóstolni a kávémba, telemeri a kávéskanalat.
– Ági, nem szabad! Felnőtt ital!
– De én egy felnőtt kislány vagyok!
Jó reggelt!

 

A kicsik harmadszor kérnek vacsoránál a tésztából.
– Azt a bélpoklos bandáját neki! – kiált fel Apácska vidáman, örülve a betegség után az étvágyuk visszatértének.
– Nem vagyok pókos! – kéri ki magának Ági.

 

Az adventi koszorúra mindig megveszem a négy gyertya mellé még a két pótgyertyát, hiszen az első vasárnapi már elfogy, mire a negyedik gyújtódik.
Mindig meg is találom őket.
Januárban.

 

Áginak folyik az orra, pár percenként jön zsebkendőért. Sokadszorra ezt mondja:
– Már megint folyik az orrom! Hülye takny!

 

Palkó (6,5):
“Anya, arra gondoltam, hogy mától megcsinálom, amit kérsz tőlem. Mit szólsz?”

Legfőképpen szóhoz sem jutok.

 

Reggelente verseny szokott lenni, ki öltözik fel előbb. Ági szokott hívni:
– Anya, segíts! Nyerjük le a Julcsit!

 

Ma kártyáztunk. Ágnes (3) azt mondta a Fekete Péter kártyalapra mutatva:
– Ettől leszünk vesztesek.

 

 

a


Hozzászólás írása