‘állatosdi’ kategória archívuma

Mi lesz abból, ha egy háznál egy nap lesz két macska, a családban demokrácia van és macskanévadó rendvezvényre kerül sor?

Egy nagy lapra került a táblázat, első oszlopába a jelenlevők neve, az első sorba a két macsek külső jegyei, a táblázatba pedig mindenkinek a névjavaslata. Többek között ilyen jobbnál jobb nevek, mint Csuriz, Lapos, Lukrécia, Boci, Palacsinta vagy Tigris. Javasolt a legkisebb is.

Ági, mi legyen ennek a cicának a neve? – mutattuk neki a délutáni alvás után az új háziállatunkat.

Cica – válaszolta mosolyogva, mi meg nevettünk.

Rendben, beírjuk. No és mi legyen a másik cicának a neve? – kérdeztük.

Másik Cica – s ahogy elnevettük magunkat, nevetett velünk együtt.

Így kerülhetett sor arra, hogy három rendkívüli humorérzékkel megáldott családtagunk a fekete-fehér foltos macskának Másik Cica nevet szavazta meg, s mivel a többi 1-1 voksot kapott, ez lett a nyertes. A csíkos cicánál már szorosabb volt a verseny, végül itt is Ági, utolsó szavazóként, döntéshozó lett, ugyanis a szavazatok száma megegyezett Palacsinta és Tigris nevek mellett, ezért lerajzoltam Ági elé két cicafejet, megegyeztünk, hogy melyik melyik, és kértük mutasson rá, melyiket szeretné.

Palacsintaaaaa! – ujjongott kitörő örömmel Julcsi, miután Ági meghozta a döntését és az ő javaslata lett a befutó.

Így lett egy szőrös Palacsintánk és egy vezetéknévvel is büszkélkedő Másik Cicánk.

 

 

Ma misén, amikor Ági megnézegette már mind az öt könyvet, amit magunkkal vittünk, meg a táskámban talált dínóval is kisétálta magát, és már az izgalmas perselyezésen is túl voltunk, de még a varázslatos csengetős úrfelmutatás messze volt még, elő akartam készíteni a kekszet, amit a végső nyugtatásra szántam. Kétségbeesve állapítottam meg, hogy otthon felejtettem. Ági combocskáját simogatva reménykedtem, hogy majd megszáll a kreativitás a következő unatkazó nyüsszögésig és segítségével végig tudjuk hallgatni a szentmisét megadó menekülés nélkül. Ahogy simogattam, Ági mozdulatlanul ült. Rájöttem, hogy az ünneplős harisnya alatt szúnyogcsípéseket ér a simogatásom. S ez jó neki. Megnyugodva simiztem tovább a lábát, így kitartottunk a hátra lévő tizenöt percre.

Plébános úr elbocsátása után hálát adtam a szúnyogokért. Tudtam én, hogy Isten minden teremtményének van értelme, s örülök, hogy a szúnyogéra ráleltem. A kullancsét még kutatnom kell.

Nem értem, mi történt, de megváltozott az életem. Egy percet sem unatkozom.  Mindenki nagyon jókedvű, több ölelést és simogatást kapok. Sokszor szunyókálok a teraszon, még akkor sem bánom, ha mások is észreveszik. Majdnem minden nap sétálni megyünk, futunk, kergetőzünk, és az udvaron is többet játszunk együtt. Ezeknek köszönhetően fogytam is pár kilót – úgyis, bárki jött, azt mondta, nagyon kövér vagyok! Szinte még éjjel is együtt vagyunk, amikor kint alszik mindenki a sátorban. Reggelente alig várom, hogy felébredjenek – egy-egy vakkantással rá szoktam erre segíteni. Bárcsak sose múlna el a nyár!