‘díj’ kategória archívuma

 

 

Van egy álmom. Nevezzük inkább tervnek. Dúla leszek. Amint minden feltétel összeáll a képzéshez, megjutalmazom magamat vele. És Apácska engem. Miután Palkó megszületett, vele együtt született ez az ötletem: ha már én személyesen nem fogom átélni a születés csodáját, átélhessem mással, segíthessek másnak, hogy hasonlóan szép élménye legyen a gyermeke megszületése, mint nekem volt.

5 évvel ezelőtt be is írtam a gugliba, hogy dúla. Volt pár találat, közötte egy link, ami a dúlablogra (www.lenardorsi.hu) mutatott. Nagyon friss dolog volt, körülbelül akkor születhetett, mint nekem a ‘dúla leszek’ ötletem. Mostanra viszont ismert, sikeres, kedvelt, sokrétű blog lett belőle. Abból, aki mögötte van, pedig a barátnőm. Aki szintén ismert, sikeres, szeretik, mert nagy a tudása, sok a tapasztalata. No, tőle, a blogom első szülinapjára – én így fogom fel – kaptam egy díjat! Liebster Award nevezetűt! Szeretett, kedvenc blogjai között ott vagyok én is! Orsi, nagyon szépen köszönöm!

A Dúla blog Liebster Award díjat kapottA díjjal együtt jár pár kérdés Orsitól, ezekre válaszolok most.

Hogyan született a blog neve?

Amikor kitaláltam, hogy elkezdek egy internetes naplót vezetni, egyszerűen csak beugrott. Mivel nagyon passzolt az általános érzéseimhez, nem is törtem máson a fejemet. Ahogy élek, amennyi szeretetben és boldoságban úszkálok, mintha tejben-vajban fürödnék. Viszont a nagy felelősség, a gyerekek adta kihívások megszínezik megoldandó problémákkal, így lett tejben-bajban.

Mit jelent számodra a blogírás? Mit szeretsz benne és mit kevésbé?

A blogírás a hobbim lett. Erre a héten jöttem rá, egy hetedikes angolórán. Bemutatkozás volt a téma, és egyik lány mutatott rá, hogy ‘a tanárnőnek pedig az írás a hobbija”. Tényleg. Persze van más is, túrázás, olvasás, keresztszemezés, társasozás, de a blog az egyetlen, amire – ha épp ihletem van – szánok is időt, még ha a házimunka rovására is megy.

És mit szeretek benne? Mindent. Az önkifejezés lehetőségét, a szavak keresését, és ha kapok hozzászólásokat, reakciókat. Az nagyon jó. Ha ezt nem szeretném benne, csak a fiókba dugott naplóba írnék.

Olyan pedig nincs, amit nem szeretek benne. Ezt utólag kiigazítom: tapasztalatlan vagyok, például azt gondoltam, fognak működni a linkek, amiket ide beszúrtam, de egyik sem sikerült…

Ha 5 szóban kellene bemutatni a blogodat, mik lennének azok?

Család, pozitív, érzelem érzelem hátán.

Van kedvenc bejegyzésed?

Ezen sokat gondolkodtam, és azt akartam írni, hogy nincs. Aztán eszembe jutott a Féltékenység című.

Könnyen találsz rá időt a munkád, a családod és egyéb tevékenységeid mellett?

Ha a téma és ihlet már megvan, akkor már csak idő kell hozzá. Ilyenkor képes vagyok mindenkit kizavarni a szobából, Apácskától fél óra nyugalmat kérni és írni. A munkakezdéssel ez kicsit változott. A legutóbbi két bejegyzés egy hetet várt a megírásra az időhiány miatt.

Hogy képzeled, milyen lesz 5 év múlva a blogod?

Ötször ennyi bejegyzés lesz benne. Azokban már lesz fénykép vagy más illusztráció. Időközben talán lesz időm rákérdezni az adminnál, hogy a hozzászólások hogyan tudnának egyszerűbben működni és akkorra interaktív lesz.

 

Most pedig szeretném én is megjutalmazni a kedvenc blogjaim közül hármat.

Rita barátnőmet a főiskolán ismertem meg. Volt szerencsém több éven át egy szobában lakni vele. A blogja (www.szinreszin.blogspot.com) kézimunkázós, főzős, kertészkedős. Lényegretörők a bejegyzései, tele fényképpel, sok linkkel. Csupa szépség, természetesség, ötletesség, kreativitás.

Aztán van egy blog (www.cangajo.blogspot.hu), ami témájában hasonló az enyémhez. Barátnőm bukkant rá véletlenül és a soraiból rájöttünk, hogy az írója nem más, mint Ivus, aki szintén a fősulin volt évfolyamtársunk. Nagyon szeretem, egyrészt mert jó, hogy van újra kapocs közöttünk, másrészt mert rajta keresztül egy teljesen más életet ismerek meg, mivel ő egyedül neveli kisfiát.

A harmadik általam jutalmazott blog (www.hannamikoltaronlelle.blogspot.com) pedig Kingáé. Az tette különlegessé számomra, hogy amikor elkezdtem olvasni, Malájziában éltek. Abban az időben született meg ott, külföldön a negyedik gyermekük. Szeret fotózni, pszichológusnak tanult és most gyermekeket segít mozgásfejlődésben. Mindezek miatt rokon léleknek érzem őt.

A kérdéseim hozzátok a következők:

Valaha megbántad-e, hogy elkezdtél blogot írni?

Van-e olyan személy, akinek a véleménye az írásaiddal kapcsolatban nagyon számít?

Olvassa-e a családod, mit írsz?

Mi volt a legnagyobb öröm a naplóvezetéssel kapcsolatban?

Köszönöm, ha elfogadjátok a díjat. És megértem, ha nem.