‘pozitív’ kategória archívuma

Amikor egész vacsora alatt csak gyenge próbálkozások tudnak történni Apácskával valami beszélgetésfélére, mert mindig kell valakinek még egy kis kakaó vagy megint elvette az egyik a másiktól a szívóvszálját, meg amikor újra a Kiskalásztól halljuk, hogy csinta, csinta, csinta, palacsinta, és nem az Eddától a Kör közepén állok-ot, és aztán amikor éjjel már a másodikat kísérem másodszor pisilni, mert nem éri fel a kapcsolót és fél is, a leckeírás kihajtásáról már nem is beszélve, szóval ilyenkor mindig azzal nyugtatjuk egymást, hogy majd, majd eljön a mi időnk is egyszer.

Majd amikor kirepülnek, majd amikor már egyiknél sem kell aggódni, hogy vajon sikerül-e valamilyen vizsgája, meg amikor majd éppen nem születik unoka, a már meglévőkre meg majd a másik nagyszülők vigyáznak, ha kell,  szóval majd egyszer egy nyárra veszünk egy lakókocsit, az autónk után csatoljuk s bejárjuk vele Európát.

Amikor a homályban kap még egy-két simogatást Palkó, hogy vissza tudjon aludni, meg a nyugis, leülős szopik alatt sokszor tervezem ezt az utat. Nem vagyok nagy rajongója a franciáknak, de a legelső ország mindig az, ami eszembe jut. Már álmodtam is arról, hogy Apácska meglepett egy párizsi úttal, és álltam már az Eiffel-torony tövében. Bámulatos érzés volt. Valahogy az is bekúszott a tervbe, hogy majd kiállunk a Szajna partjára és Apácska gitárkíséretében elénekeljük a Tavaszi szél vizet áraszt-ot. Előtte veszünk a bolhapiacon, ahol szabadon lehet alkudni, egy kalapot, amibe aztán gyűjthetjük az aprót. Aztán Portugáliában végigjárjuk az El Caminót. Ha nem végig, az sem baj. Ki tudja, bírja-e még a lábunk, az ízületeink majd.

Természetesen nem távol nyugaton kezdjük az utunkat. Keletre kezdünk, a szeretett Torockó lesz az első állomásunk, ez egészen biztos. A sziget, ahol megszűnnek a gondok, meg a térerő is, és nem ér utol senki és semmi. Van tiszta levegő, tehenek és sziklák. Petivel (mert akkor, ott miért is szólítanám Apácskának?) visszamegyünk a nászutunk helyszínére, a görög tengerpartra. Nagyszemű szőlő, strandröpi, fehér kalap, szabadság!

Csinálunk az út során olyanokat, amiket most a gyerekeinknek tiltanánk. Beszaladunk, én legalábbis igen, szóval beszaladok egy virágzó repcetábla közepébe és az eget bámulva forgok, megnevettetjük az őrségváltó katonákat a Buckingham Palotánál és enyhén csúnya szavakat tanulunk meg hollandul.

A Kárpátokon áthaladva többször megállunk és szippantunk a friss levegőből, és csodáljuk a havas csúcsokat, amelyekre Peti annyira vágyik mindig! Nem kell magyarázni senkinek, hol vagyunk, milyen hegység ez és miért van nyáron hó a tetején. Szó nélkül állunk, kézenfogva, és csodáljuk a tájat.

Aztán utunk végén, Sopronban elmegyünk egyet bobozni, és egy búcsúebédre, aztán egy sóhaj után elégedetten hazafelé vesszük az irányt. Itthon vár a család egy bogrács pörkölttel, kivetítjük nekik élménybeszámoló közepette a fényképeinket, majd megbeszéljük, milyen sorrendben viszik el a lakókocsit a családjaikkal.

Ez lesz. Addig is nyüzsögve vacsorázunk, hallgatjuk a Kiskalászt, vécére kísérünk és leckét csináltatunk.

a

Amikor múlik a vénasszonyok nyara, és kopaszodnak a fák, kezdünk a szobánk rabjává válni, elszomorodunk és vágyunk vissza a nyárba. Jó összeszedni olyankor, hogy miért szerethető mégis az a hideg, nyirkos, sötét november. Mivel úgysem tudunk mit tenni ellene, csak elfogadni és igenis jól érezni magunkat akkor, olyan körülmények között, ősszel én is ezt csináltam, megnéztem, mik az előnyei annak az időnek.

Na de mit lehet kezdeni egy májussal, amely tartósan olyan, mint egy november – ami az időjárást illeti. Ugyanezt az listázást.

Süvít a szél, sípol a kályha a hamuzó nyílásán át. Sebaj, egy improvizált közös zenéléskor jól jön ez a kíséret. A futórózsát is csapkodja a szél, lassan földig hajol az ága – felkötözni ezt egy váratlanul jött barkácsolási lehetőség a nagyfiúnak, amely, akárhogy is nézzük és akarjuk tagadni, mindenképpen élvezetesebb elfoglaltság a helyesírási feladatnál. A kisfiú attól lesz boldog, hogy engedélyt kap, hogy 5 percig gumicsizmában ugyan, de combig áztassa magát az udvar pocsolyáiban való végigtrappolás során. És ha már két gyereket boldognak látunk, már jó.

Mióta jó idő lett valamikor márciusban, az élet többnyire odakint zajlik. A terasz a helyszíne a leckeírásnak, a rajzolásnak, az étkezéseknek, az olvasásoknak. Fél 8-kor még nappali világosság van, a nap aranysugarai sem barnulnak még, az órát nem ismerő kicsik jogosan teszik fel a kérdést, miért kell már pizsamára váltani. Most viszont leszűkült a tér, a sörpad fázósan hiányol bennünket, Kifli kutyánk is összekuporodva várja a közös játékot. Ebben a legjobb az, hogy csak átmeneti állapot. Egy kis türelemmel és kreativitással könnyen átvészelhető ez az időszak.

Ha például a császármorzsát választjuk ebédnek, elkészítése közben végig a nagyinkra gondolunk, aki gyerekkorunkban olyan sokszor olyan finoman készítette, és a málnaszedésben szünetet tartva jó porcukrosan tömtük be, a gurulós málnából elcsenve hozzá egy-egy darabot. Aztán hallgathatunk zenét, szambázósat, keringőset, csípőrázósat, és ha engedünk a ritmus és a kicsik csábításának, lejthetünk is rá szalagröptetős körtáncot. Még annak is lehet csöppecskét örülni ilyenkor, hogy az ovisunk beteg, így nem kell kitenni sem a lábunkat a házból. Hacsak tüzifa-gyűjtés erejéig nem… Mert jó a cserépkályha melegét érezni, hozzábújni, este a takarónkat nekinyomni és gyorsan behuppanni vele az ágyba, körülöttünk mindenhol magunk alá gyűrve a széleit. Az a jó ebben, hogy tudjuk, hogy napok,  hetek múlva már talán takaróra sem lesz szükség, nem hogy előmelegített takaróra.

Jól kell az ebéd utáni mesét kiválasztani. A Pettson és Findusz meséiből a Csetepaté a kiskertben tökéletes példány. “Szép tavaszi reggel volt. A bokrok ágain madarak daloltak, terebélyesedtek a fák, nőtt a fű,” – a szépen és a daloláson kívül ez mind igaz, még ha hideg és eső is van most – “az apró állatkák repkedtek, kúsztak-másztak, munkálkodtak mindenfelé. A levegő tele volt az újjáéledő természet halkan dongó, zizegő,éneklő susogásával.” Hát nem szép? Kis képzelettel ott lehetünk Petsson kertjében s együtt vethetjük vele a krumplit, Findusszal meg a húsgombócot.

Semmi nem sürgeti a házimunkákat sem, nem fontos most azonnal mosni sem, meg lehet várni a napos időt, amikor teregetés után pár óra múlva meg is szabadíthatjuk a ruhaszárító kötelet a terhétől. Ebben az időben más sem szívesen mozdul ki, így vendégre sem számíthatunk, elég lesz a nappalit kiporszívózni majd a hétvégére. Vasalni lehetne, de félő, hogy a nagy szél okozta gyakori áramszünet nem tenne jót a vasalónak. (Ez, ha valódi indoknak nem is, de kifogásnak tökéletes.) És ez a Pató Pál úri hozzáállás jólesik a tavasz óta felgyorsult életritmusunknak, a kicsit visszakívánt hosszú, téli estéket kapjuk meg ajándékba ettől a hideg májustól. És egy ilyen hideg májusi estébe majd belefér egy diavetítés is, meg egy esti felnőttfilmvetítés.

Igaz, az ajándék díszcsomagolása elmaradt, de a kísérő cédulán ott van az üzenet: “A felhők fölött mindig kék az ég! Szeretettel: 2014 májusa.”

a