‘szösszenetek’ kategória archívuma

– Palkó, edd meg a kenyérhéjat is!
– Hhhjhaaajh, de nehéz napom van….

– Rendben. Akkor ha nincs több kérdés, idejöhet mindenki, aki ki szeretné próbálni az alapmozdulatokat – invitálta a megjelenteket a hastáncbemutató végén az edző.
Palkó odasúgja:
– Anyaaa, nem baj, ha én most nem megyek oda?
Mosolyogva ráztam a fejem neki, s aztán a próbaedzés alatt elképzeltem, ahogy Palkó is ott áll a lelkes csípőrázó, kezüket kecsesen oldalra tartó lányok között a rázókendőjében, balerinacipőjében spiccre állítva a lábfejét.

Vannak alkalmak, amikor úgy jön ki, hogy a cipőt egyik-másik gyereknek nélküle veszem meg. Pfú, anya, más színű nem volt?, meg hogy egy kicsit szűk, vigyük vissza. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy gyerek nélkül nem veszek cipőt.

Legközelebb elviszem a gyereket is. Ne adj Isten, többet is. Mikormegyünkmár, fájafejem, fájahasam, mingyáelalszok, milyenboltbamegyünkmég, jóleszezcsakmennyünkmá. Ilyenkor megfogadom, hogy gyerekkel soha többé nem vásárolok.

Most ez utóbbinál tartok.

– Palkó, Ági, gyertek! Valami fontosat kell megbeszélnünk – figyelmesen néznek rám. – Tudjátok, amikor jártatok oviban még a nyár előtt, elvittelek titeket oviba, aztán átmentem az iskolába dolgozni. Tanítottam a gyerekeket. Hétfőn megint dolgozni megyek. Ilyenkor nyáron a gyerekek nem tanulnak, hanem táborba mennek, ahogy Marci és Julcsi is szoktak. Hétfőn a gyerekekkel megyek táborozni, a nagytesókkal is, ott leszek velük másik tanító nénikkel, és együtt vigyázunk a gyerekekre. Hét napot nem leszek itthon, hatot alszunk ott. Veletek a mama és apa lesznek majd.

Palkó (6) eltakarja az arcát, oldalról látom, hogy torzul az arca és egyszer csak nagy zokogásban tör ki. Ági (3) rögtön megszólal, még mielőtt átölelhetném Palkót:

– A mama meg az apa itt lesz velünk, ne sírj!

<3

Palkóval Téten voltunk. Kijöttünk a papírboltból, ültünk az autóba, indulni akartam a következő utcában levő gyógyszertárba. Ő, kihasználva, hogy se apa, se Marci, se Julcsi, úgy gondolta, hogy ezen a rövid szakaszon rendhagyó módon elöl fog utazni az anyósülésen. Hátul lenne a helye, de egészen biztos, hogy majd rákezd, hogy naaaa, most az eeegyszeer, anyaaaa! Gondoltam, előbb célt érek a biztonsága emlegetése helyett, ha eszébe juttatom a rendőröket (igen, mert autózás terén, vagy bármiféle közlekedés közben nagy, nálunk nagyobb hatással vannak rájuk, mint mi), s így próbálom rávenni, hogy mégiscsak hátraüljön az ő ülésébe.

– Figyelj, Palkó! Tudod, itt Téten több rendőr van, mert a közelben van a rendőrörs is. Mi van, ha meglátnak és megbüntetnek? – mondtam neki jó mélyen a szemébe nézve.

Gyorsan átgondolta a pro és a kontrát, s egy pillanaton belül látszott a felcsillanó szemén, hogy valóban belátta, hogy nem lenne kellemes egy ilyen rendőrtalálkozás. Mindjárt mászik is hátra, gondoltam, így aztán elégedetten dugtam a kulcsot indításra. Erre Palkó ezt mondta nagy titkosan suttogva:

– Jó, akkor ide lebújok! – és eltűnt az anyósülés előtt a kesztyűtartó alá.

😀