‘vidám’ kategória archívuma

A Római Birodalom bukása Kr. u. 476-ban volt. Na, azt úgy jegyzem meg, hogy a 4-hez 3-at adok, úgy kapom meg a 7-et, vagyis a következő számot. Azért 3-at kell hozzáadni, mert a 476 háromjegyű. A 7-ből 1-et kell kivonni, hogy a következő számot kapjuk, ami 6. Azért egyet vonunk ki, mert már csak 1 szám van hátra a 3-ból. Tehát csak az első számjegyet, a 4-et kell megjegyezni. Mmm, azt meg arról jegyzem meg, hogy négyen vagyunk tesók. De azt hogy jegyzem meg, hogy azt kell megjegyeznem, hogy négyen vagyunk tesók?

Nem mindig ilyen vicces a töritanulás.

– Marciiii!!! – kiáltok többedszer neki túlkiabálva az elektromos gitárt, hogy ő a soros a fürdőben.
– Várj egy kicsit, zenét írok!

– Palkó, edd meg a kenyérhéjat is!
– Hhhjhaaajh, de nehéz napom van….

– Rendben. Akkor ha nincs több kérdés, idejöhet mindenki, aki ki szeretné próbálni az alapmozdulatokat – invitálta a megjelenteket a hastáncbemutató végén az edző.
Palkó odasúgja:
– Anyaaa, nem baj, ha én most nem megyek oda?
Mosolyogva ráztam a fejem neki, s aztán a próbaedzés alatt elképzeltem, ahogy Palkó is ott áll a lelkes csípőrázó, kezüket kecsesen oldalra tartó lányok között a rázókendőjében, balerinacipőjében spiccre állítva a lábfejét.

…teljesen hülyét magamból?

Péntek esténként Julcsit visszük lovagolni. Tegnap, mivel nem tudtam a faluban bevásárolni, nem figyeltük az ügetését, hanem beugrottunk a nagy gazdaságos áruházba megvenni a hétvégére valót.

30 fok volt, az autóban 45 fok. Piros lámpát kaptunk, sok autó volt előttünk, sokan mennek haza, vagy vásárolni. Mindenki türelmetlen, figyelmetlen a meleg miatt. Épp ezért történt egy koccanás a szemünk láttára, így már nemcsak a piros miatt, de a baleset miatt is várni kellett a hőségben. Szólt a rádió, hátul csönd volt, Ági se, Palkó se mukkant meg. Hátrapillantottam a visszapillantó-tükörben és látom, hogy Palkó bágyadtan néz ki az ablakon. Gondoltam, felrázom.

– Hahó!

Palkó rögtön figyelt, és ő is meglátott a tükörben, pillanatok alatt fülig ért a szája. Kihasználva a jó kis ütemes zenét elkezdtem “táncolni”. Mivel csak a tükörben látott, a fejemmel táncoltam, grimaszoltam, szemöldökömet húzkodtam fel s le, fejemet ingattam jobbra-balra, aztán a kezeimet a fejem mellé téve revűtáncosokhoz hasonlóan legyezőként megráztam, majd ütemesen tapsoltam az arcom előtt. Palkó, mondanom sem kell, kuncogott, Ági is meghallotta, már csupán Palkó kacajától ő is nevetett. Gyorsan eltelt így az a pár perc, és zöld lett a lámpa, az előttünk levő autók sofőrjei is megbeszélték a koccanásukat. Elindult a sor. Hirtelen a mögöttünk levő autó minket kikerülve balról mellénk hajtott, majd mind a négy utasa felém fordulva jelelt az ismert mozdulatokkal, ami arra utalt, hogy mi a bajom, nem vagyok normális, mit kötekedek. Kellett pár másodperc, mire leesett, hogy végignézhették a táncikálásomat a tükörben, s mivel a magas üléstámláktól a gyerekeket nem láthatták, gondolhatták, hogy nincs jobb dolgom, mint őket szórakoztatni.

Most lehet hangosan röhögni.